szellem történetek

A halálbüntetés a világ
országaiban

Bevezető

A világ több mint 100 országa tartja fennt még ma is a halálbüntetés intézményét. Van ahol igen sokféle bűncselekményt sújtanak vele, másutt gyakorlatilag egyeltalán nem is alkalmazzák. Az érvénybenlévő fő kivégzési módok: golyó általi halál,akasztás,lefejezés,megkövezés,villamosszék,gázkamra,
méreginjekció. A halállal büntetett cselekmények között a legáltalánosabb az emberölés.


Kínában számos cselekedetet büntetnek halállal,és ennek alapján az elmúlt években sok embert végeztek ki. Az országos bűnözés csökkentésére 1983-ban kampány kezdődött, amikor több ezer bűnözőt lőttek agyon. A kivégzés előtt sokukat tömeggyűléseken tették közszemlére. Egyes becslések szerint 1983 és 1987 között harmincezer embert végeztek ki. 1990-ben a kínai hatóságok elismerték, hoyg egy év leforgása alatt 700 emberen hajtottak végre halálos ítéletet, de a londoni székhelyű emberi jogi szervezet, az Amnesty International szerint a valós szám ennél sokkal magasabb volt.


A volt Szovjetúnióban, miután három évvel korábban eltörölték, 1950-ben ismét visszaállították a halálbüntetést. Az 1991. januárjában közzétett statisztikai adatokból kiderült, hogy sokkal gyakrabban alkalmazták, mint korábban hittük. A jelentés szerint a szovjet bíróságok 1985-ben 770 embert ítéltek halálra(közölük végül 20 kegyelemben részesült); 1986-ban 526-ot (41 kapott kegyelmet); 1987-ben 344-et (47 kapott kegyelmet); 1988-ban 271-et (72 kapott kegyelmet); és 1989-ben 276-ot (23 kapott kegyelmet). A szovjet igazságügy-minisztérium szerint a legtöbb halálos ítéletet előre kitervelt emberölés vagy nemi erőszak miatt hozták.
Néhány hónappal e stasztikai adatok nyilvánosságra hozatala után Anatolij Konokov, az orosz parlament emberi jogi bozottságának tagja bejelentette hogy1962 és 1989 között több mint 21 000 embert végeztek ki a Szovjetúnióban, és Oroszországban még mindig több ilyen ítélet születik, mint bármely más országban. A nyilatkozat a Nyezaviszimaja Gazeta című napilapban jelent meg 1991 szeptemberében. A Szovjetunió végleges széthullása óta nincsenek adatok.


Az elmúlt években különösen nagy számú halálos ítéletet hajtottak végre Iránban, Irakban, a Dél-afrikai Köztársaságban és Nigériában. Az Amnesty International 1989-es, Amikor az állam gyilkol (,,When the State Kills") című jelentése szerint Iránben legalább 743 embert végeztek ki 1985 eleje és 1988 közepe között. Ugyanebben az időszakban Kínában legkevesebb 500, Dél-Afrikában legkevesebb 537, Nigériában pedig mintegy 439 emberen hajtottak végre halálos ítéletet. Az Amnesty International értesülései szerint ugyanebben az időszakban Irakban évente több száz kivégzést hajtottak végre, de pontos adatok hiányában nem mindig sikerült kideríteni, hogy az áldozatok valóban követtek-e el súlyos bűncselekményt, vagy bírósági eljárás nélkül végezték ki őket. Az Amnesty International egy újabb, 1990 decemberi keltezésű jelentésében azzal vádolta Iránt, hogy a megelőző három évben 5000 embert végeztek ki az országban, és az iráni kormány ,,a jelek szerint szinte megrészegült a halálbüntetéstől". Sok halálos ítéletet kábítószer-kereskedésért hoztak. 1989-ben hat hónap alatt 1100 állítólagos kábítószerüzért végeztek ki - írta az Amnesty International. Az állami teheráni rádió a jelentést megalapozatlannak ítélte, és elutasította.


1979 óta legalább tizennyolc ország rendezett nyilvános kivégzéseket: Kamerum, Kína, Gabon, Irán, Irak, Kuvait, Libéria, Líbia, Mauritánia, Nigéria, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán, Szíria, Uganda, az Egyesült Arab Emírségek és a Jemeni Arab Köztársaság. Az ismert tömegkivégzések közé tartozik az az eset, amikor 1983 szeptember 23-án Kínában, Csengcsou város mellett 45 rabot agyon lőttek a rendőrök. Az elítélteket seregnyi néző szeme láttára számozott facölöpökhöz kötözték, hogy azután egyszerre végezzék ki valamennyit, mindegyiketa saját hóhérja. A kínai szokásoknak megfelelően közvetlen közelről fejbe lőtték őket.


Líbiában  több kivégzést a televízió is közvetített, így például azt a csoportos akasztást,amelyet 1984-ben a tripoli egyetem mellett egy stadionban hajtottak végre. A közvetítés bemutatta, ahogy az egyik elítélt, egy al-Sadeq Al-Shuwayhdi nevű diák kegyelemért fohászkodik a tömeghez, majd egy sebtiben összetákolt akasztófán kivégzik. 1987-ben további kilenc kivégzést - három golyó és hat akasztást - mutatott be a televízió. Az elítélteket kivétel nélkül politikai bűncselekmények elkövetésével vádolták.


A halálbüntetést egyébként ritkán alkalmazó Gabonban 1982 decemberében három kivégzést is közvetítettek. Az egytől egyig gyilkossággal vádolt elítéleteket a libreville-i parton egy kivégzőosztag lőtte agyon. A kivégzéseket a helyszínen több ezer ember nézte végig.


1986 júliusában arról érkeztek jelentések, hogy a nigériai Niger központi szövetségi államban eredetileg golyó általi halálra ítélt bűnözőket kegyetlen, hosszú kínzással végeztek ki. Az állam katonai kormányzójának utasítására több sortüzet adtak le: először a foglyok bokályát vették célba, majd ötperces szünetekkel  fokozatosan feljebb és feljebb lőttek, egészen addig, míg az elítéltek bele nem haltak sebeikbe. Idéztek egy állami tisztviselőt, aki szerint azért nyújtották meg az elítéltek szenvedését, hogy drágán fizessenek meg elkövetett tetteikért, valamint hogy elriasszák a többi bűnözőt.



Szudánban 1985 januárjában a kartúmi Kober börtön udvarán hatalmas tömeg előtt akasztották fel Mahmud Mohamed Tahát, a Republikánus Testvérek nevű mérsékelt vallási csoport 76 éves vezetőjét, mivel ellenezte az iszlám törvények bevezetését az országban. Négy hívét vele együtt ítélték el, ők azonban, miután kényszerből végignézték az eljárást, megbánták bűnüket - nyilvánvalóan Taha kívánságára - , s így megkegyelmeztek nekik. Tahán annak ellenére hajtották végre a halálos ítéletet, hogy a hetven éven felüliek kivégzését törvény tiltja. 1885 áprilisa, Nimeri elnök megbuktatása után senkit sem végeztek ki, bár halálos ítéleteket továbbra is hoztak. 1987 októberében visszaállították az akasztást, majd 1990 augusztusában két férfit, Hamud Szulimant és Arguci Turgawi Gareebet egy hat évvel korábban hozott ítélet alapján fegyveres rablás miatt állítólag keresztre feszítettek.


A Jemeni Arab Köztársaságban nyilvános kivégzéseket tartanak. A végrehajtás módja lefejezés karddal, vagy golyó általi halál, amelyet kivégzőosztag hajt végre (kivéve néhány szexuális bűncselekményt, ahol az elkövetőt megkövezéssel végzik ki). Súlyos rablás esetén a bűnöst a halál beállta után három napra keresztre is feszítik.

Több országban bizonyos cselekmények büntetéséül törvény írja elő a megkövezést, bár ezt nem mindenhol hajtják végre. Ott, ahol igen, az eljárás meglehetősen változatos. Az elítéltet többnyire nyakig vagy derékig a földbe temetik, majd addig dobálják kővel, amíg bele nem hal. Iránban az iszlám törvénykönyv kimondja,hogy  a megkövezéshez használt kövek ,,ne legyenek túl nagyok, nehogy az elítélt már egy-kettőtől meghaljon", de olyan kicsi sem, hogy ,,ne lehessen kőnek nevezni azokat". Iránban egy esetben a pusztában köveztek halálra két asszonyt. Ez alkalommal egyeltalán nem temették be az áldozatokat. Egy szemtanú beszámolója szerint az elítélteket fehér ruhába öltözve, fejükre zsákot húzva vitték a kivégzőhelyre. Amikor a megkövezés után a földön feküdtek, a Forradalmi Gárda tagjai ,,ásóval zúzták be a fejüket, hogy biztosak legyenek halálukban".(ez már durva....)